Ünnepi időutazás a Deák téren
Megemlékezés a kétszáz éve született dr. Székács József püspökről
Székács József püspök születésének bicentenáriumáról közösen emlékezett meg a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyülekezet és a Déli Egyházkerület hetvened vasárnapján a Deák téri templomban. Az egész napos ünnepségen részt vettek a néhai püspök leszármazottai, szülővárosának küldöttei, valamint az Orosházi Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium tanulói is. Az istentiszteletet rögzítette a Duna Televízió, a felvétel 2009. február 22-én, vasárnap 10 órakor tekinthető meg.
A délelőtti ünnepi alkalom kezdetén Cselovszky Ferenc igazgató lelkész köszöntötte a megjelent vendégeket és a gyülekezet tagjait, majd Zászkaliczky Péter nyugalmazott lelkész elevenítette fel Székács József alakját, megemlítve életének főbb állomásait. Igehirdetésében Gáncs Péter püspök „időutazásra” invitált: százhetvenegy éve, 1838 tavaszán két méter magas, fagyos árhullám lepte el Pest utcáit. Kétezer-háromszáz ház elpusztult, huszonkétezren mindenüket elvesztették, sokan meghaltak.
Az Insula Lutherana ebben a helyzetben valódi szigetként nyújtott menedéket mintegy nyolcszáz léleknek. Székács József Róm 5,3–5 alapján elmondott prédikációja – melyet a megemlékezők Cselovszky Ferenc tolmácsolásában meg is hallgathattak – öntött reményt az árvíz okozta veszteségektől kétségbeesett hallgatóság szívébe. „Még ínségünkben is örvendhetünk, mert nyereségünk is nagy. (…) Az ínség tűrni tanított, azaz úgy viselni a csapásokat, hogy erkölcsünk ne veszítsen, hanem nyerjen, nemesebbé, szilárdabbá legyen. (…) Tanultuk, mit képes tenni ember az emberért. Erkölcsös, nemes érzelmeket nyertünk” – fogalmazott Székács annak idején. „Nagy a kísértés, hogy párhuzamot vonjunk az akkori és a mai helyzet között” – tette hozzá immár Gáncs Péter.
Bár az árhullámok ellen erős gátak védenek, a válság pénzügyi-gazdasági, bizalmi krízisként ma is jelentkezik. Vajon elég-e a kibontakozáshoz, ha csak kifelé, felfelé mutogatunk felelősöket keresve? A rendszerváltozás huszadik évfordulóján a választott vezetők számonkérhetőségének komolyan vétele mellett szükséges volna végre magunktól is megkérdeznünk: mi hogyan éltünk a kapott szabadsággal? Isten igéje ugyanakkor az okoktól a célok felé vezet minket – folytatta az igehirdető. Ennek fényében ugyanis a válságok életünk fordulópontjai lehetnek, hiszen a krízis egyben esélyt is jelent a tisztulásra, az igazi értékek felfedezésére.
Gáncs Péter emlékeztetett egy másik kerek évfordulóra: Székács püspök mellett idén emlékezünk a száz éve született Sztehlo Gáborra is, aki másfél ezer gyermeket mentett meg a német megszállás idején. Kettejük szellemi örökségének újrafelfedezése, a másokért való lét útjainak keresése aktuális és közérdekű feladat.
Az ünnepi megemlékezésen a Székács József nevét felvenni készülő Orosházi Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium énekkarának szolgálatát is meghallgathatták a jelenlévők, valamint részletek hangzottak el a Pesti Evangélikus Egyház első lelkészének imádságaiból.
A Lutheránia énekkar Kapi Gyula 46. zsoltárát, a Deák téri gyülekezet ifjúsága pedig Székács-énekek feldolgozásait adta elő.
A nap programja délután hat órakor a gyülekezeti teremben folytatódott, ahol az Asztali beszélgetések keretében Székács József gyermekkoráról, emberi arcáról, a protestáns pátens elleni küzdelemben betöltött szerepéről, illetve családtagjairól adott egy-egy rövid ismertetést Koszorús Oszkár orosházi helytörténész, Zászkaliczky Péter lelkész és Kertész Botond egyháztörténész. A beszélgetés résztvevői örömmel mutatták be a püspök nyomtatásban is megjelent visszaemlékezéseit. A kötet Kertész Botond szerkesztésében és az Akadémiai Kiadó gondozásában a bicentenárium alkalmából látott napvilágot. Az est egészen különleges pillanata volt, amikor Barabás Miklós Székács Józsefről készített és ez alkalomból kiállított olajfestménye előtt mutatkozhattak be a leszármazottak.
Gáncs Péter köszönetnyilvánító szavai után a szeretetvendégség Deák László orosházi lelkész személyes hangú áhítatával zárult.
Megjelent: Evangélikus Élet, 74. évfolyam 7. szám – 2009. február 15. 1&7. o.