Épületek bizonyságtétele
Új gyülekezeti házat szenteltek Cinkotán
A Cinkotai Evangélikus Egyházközség új gyülekezeti házát szentelte fel Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke és Győri Gábor, a Pesti Egyházmegye esperese 2009. április 4-én délután. Az istentisztelet a kerület lelkészi vezetőjének igehirdetési szolgálatával a gyülekezet templomában vette kezdetét, majd az ünneplő sokaság a parókia mellett megépült közösségi központhoz vonult, hogy hivatalosan is birtokba vehesse az épületet.
„A cinkotai gyülekezet épületeinek csodálatos bizonyságtétele: »Él az Úr, áldott az én kősziklám…«” – kezdte Zsolt 18,47 alapján elmondott igehirdetését Gáncs Péter. Ezt fejezi ki egyházunk legrégebbi műemlék temploma, amely a cinkotai régi temető szomszédságában, az ősök sírjai fölé emelkedő falaival hirdeti az élő Úr jelenlétét. Népe nem lefelé, hanem fölfelé tartó közösség, mert Isten évszázadokon keresztül is megtartó kegyelmének részese. A zsoltárosnak Istenhez fűződő személyes viszonyáról árulkodik, hogy őt saját kősziklájaként említi, mint akire tapasztalata szerint állni, építeni lehet.
Az elmúlt időszakban szemmel látható volt az építkezés Cinkotán is, ahol évekkel ezelőtt felépült a parókia, folyamatosan zajlanak a templom körüli karbantartási munkálatok, ma pedig az új gyülekezeti ház átadására kerül sor – folytatta az igehirdető. Egy tüdővel lélegezni csak fuldoklást jelent – mondta –, mától a cinkotai gyülekezet is két tüdővel lélegezhet: temploma mellett otthonaként veheti birtokba új épületét.
A püspök a gyülekezet előtt álló lelkészválasztással kapcsolatban megemlítette: az új pásztor szolgálatba állásával folytatódhat majd a lelki építkezés is. Köszönet Blatniczky János lelkésznek és segítőinek, hogy az ehhez szükséges minden feltétel biztosítva van.
Legyen az új gyülekezeti központ a találkozások háza, amely jó esélyt jelenthet arra, hogy az Útmutató zsoltárigéje mellett olvasható újszövetségi igevers is valósággá váljon: „Isten Krisztussal együtt életre keltett...” (Kol 2,13) „Isten áldja meg ezt a gyülekezetet is élettel, Lélekkel és örömmel, hogy a különböző válságok közepette is megtapasztalhassa: az Úré az utolsó szó” – zárult a püspök igehirdetése.
Az új épület kulcsainak átadása és a kapunyitás után a zsúfolásig megtelt nagyteremben Krizsán Zoltán gyülekezeti felügyelő köszöntötte a megjelenteket, majd a gyülekezet lelkésze ismertette az építkezés részleteit. „A ház még nincs egészen készen, de immár használható állapotba került” – mondta. „Köszönöm az Úristennek, hogy ez az építkezés úgy összekovácsolta a gyülekezetet, ahogyan más eszközökkel nem ment volna. Hiszem, hogy mindezen meglesz Isten áldása. Kívánom, hogy ennek nyomán mihamarabb megszülessen szívünkben a hálaadás” – e szavakkal fejezte be köszönetnyilvánítását Blatniczky János.
Az együttléten köszöntőt mondott Győri Gábor esperes és Radosné Lengyel Anna, a Déli Egyházkerület felügyelője. Szeverényi János országos missziói lelkész üdvözletét távollétében Hulej Enikő lelkész olvasta fel, a presbitériumból pedig Jerabek Zsuzsa osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Az alsómicsinyei (Dolná Mičiná) – innen érkeztek Cinkotára az első, szlovák ajkú evangélikusok – gyülekezet lelkésze gyertyákat, polgármestere pedig egy Krisztus-fejet ábrázoló fafaragványt nyújtott át ajándékképpen a helyi közösségnek. Terényi István cinkotai festőművész, kinek Emberhalászok című képe az új épület nagytermének falát díszíti, a jeles nap alkalmából újabb festményt adományozott a gyülekezetnek.
A hálaadó ünnep szeretetvendégséggel zárult.
Megjelent: Evangélikus Élet, 74. évfolyam 15. szám – 2009. április 12. 1&3 o.