Dunáninnen – Dunántúl…
Konferencia a protestáns egyházak 275 éves földrajzi beosztásáról
A magyar tudomány ünnepe alkalmából rendezett tudományos konferenciát 2009. november 5-én az Evangélikus Hittudományi Egyetem. A többféle évforduló kapcsán meghirdetett ülés résztvevői először is megemlékeztek az 1734. október 20-án, III. Károly magyar király által kiadott úgynevezett második Carolina Resolutióról, melyben az uralkodó kijelölte a protestáns egyházkerületek határait. Protestáns történelmi egyházkerületeink – beleértve a ma is fennálló négy református egyházkerületet – ilyenformán 275 éve nyerték el területi határaikat.
A királyi rendeletről dr. Blázy Árpád tartott áttekintő előadást, melyben szólt a resolutio történeti, egyháztörténeti előzményeiről, tartalmáról, illetve következményeiről. Az elhangzottakból kiderült, hogy 1731. március 21-én az első Carolina Resolutio kiadásával III. Károly az arról szóló örökös vitát kívánta lezárni, hogy hol épülhetnek protestáns templomok, illetve hogy hol tarthatók nyilvános protestáns istentiszteletek Magyarországon.
A többféle engedményt bevezető, a reformáció egyházaira nézve sok szempontból mégis hátrányos kitételeket tartalmazó rendelet nyomán a protestánsok kéréseikkel az uralkodóhoz folyamodtak. Így történhetett meg az, hogy a három évvel később megfogalmazott második Carolina Resolutio – amely az előző kiegészítéseként jelent meg – négy-négy szuperintendencia felállítását engedélyezte a két egyháznak, illetve meghatározta azok konkrét területét is. Ennek következtében alakulhatott meg evangélikus részről rövidesen a bányai, a dunántúli, a dunáninneni és a tiszai egyházkerület.
Az ünnepi ülésen e négy történelmi kerület sajátosságairól, valamint lelkiségéről is hallhattak a résztvevők.
A tiszai egyházkerületről D. Szebik Imre nyugalmazott püspök szólt, kiemelve azokat az iskolák körül kialakult lelki-szellemi központokat, amelyek a reformáció felismeréseinek továbbadására és a következő nemzedék ismereteinek gyarapítására voltak hivatottak. Közülük is kiemelkedett Eperjes, ahol polgári iskola, főgimnázium, tanítóképző, egyházunk egyetlen jogakadémiája és teológiai akadémia is működött. „Ha jól meg akarsz tanulni prédikálni, menj Eperjesre; ha egyháziasságot és jó modort akarsz tanulni, légy pozsonyi teológus; ha teológiai tudományt akarsz elsajátítani, iratkozz Sopronba” – idézte a régi mondást az előadó.
A kreativitás, a kezdeményezőkészség és a közjó iránti elkötelezettség hármasával jellemezte dr. Csepregi Zoltán rektor a bányai egyházkerületet. Megmutatkozott ez többek között abban a küzdelemben, amelyet a bányaiak a nyolc évig működő pesti protestáns főiskola felállításáért, majd a népfőiskolai mozgalom elindításáért folytattak, de ugyanez fedezhető fel a kerület félreállított püspökének, Ordass Lajosnak a bátor helytállásában is.
Kerepeszki Anikó doktorandusz Szabó József püspök alakján keresztül mutatta be a szolgálat és lelkiség kettősségét a dunáninneni egyházkerületben.
A dunántúli egyházkerülettel kapcsolatban többek között a megtartó gyökerek fontosságáról szólt D. Keveházi László nyugalmazott lelkész, egyháztörténész. Az ország ezen részén mélyen gyökerező keresztyénség és a dunántúli pietizmus megerősítheti azt a felismerést, hogy egy-egy tájegységnek kegyessége is lehet. Hiszen Dunántúlon – a nemzetiségi színességen túl – a pozitív ortodoxia keveredett az élő kegyességgel. „E kerület szereti múltját; kis gyülekezeteiben, szórványaiban is ragaszkodik templomaihoz; és nemcsak a túlélés ösztönzi, hanem igazán keresi a jövő útját” – hangzott az elemzésben.
A teológiai, egyháztörténeti előadások után a jelenlegi evangélikus egyházkerületek karakteréről dr. Varga Gyöngyi egyetemi docens beszélgetett a kerületek jelenlegi és volt püspökhelyetteseivel: Szabóné Mátrai Mariannával, Krámer Györggyel és Vető Istvánnal. A kerekasztal-beszélgetés – melyen szó esett a kerületi jelképekről éppúgy, mint a különböző kegyességi formák-hagyományok jelentőségéről és az új kezdeményezések fontosságáról – a Jelenések könyvére utaló rövid mottóhoz kapcsolódott: „…az egyházkerület angyalának írd meg…”
A délután hátralévő részében további két évfordulóra emlékeztek az egybegyűltek: dr. Fabiny Tibor emlékkönyve elkészültének tizedik évfordulójára, illetve a két éve elhunyt egyháztörténész-professzor nyolcvanötödik születésnapjára. A Megújulás és megmaradás című tanulmánykötet, melyet a szerkesztők 1999 szeptemberében egy példányban nyújtottak át az akkor hetvenötödik születésnapját ünneplő professzornak, idén a Luther Kiadó gondozásában több száz példányban is megjelenhetett.
Az emlékülés keretében dr. H. Hubert Gabriella irodalomtörténész mutatta be a könyvet. Ez a kiadvány – mint mondta – Fabiny Tibor sokszínű egyéniségének egyik legfontosabb és minden tevékenységét átható oldala, az egyháztörténész-professzor előtt tiszteleg. Azt pedig, hogy Fabiny Tibor nemzetközi tudós volt, mutatják az emlékkötetbe író hajdani munkatársak és barátok, az osztrák, német, francia és finn szerzők nevei.
A tudós lelkészről külön is megemlékezett D. Keveházi László, dr. Korányi András egyetemi docens, Herzog Csaba Fébé-lelkész, valamint a Bécsből érkezett dr. Karl Schwarz professzor.
Az emlékülésen közreműködött a Evangélikus Hittudományi Egyetem énekkara Wulfné dr. Kinczler Zsuzsanna vezetésével.
Megjelent: Evangélikus Élet, 74. évfolyam 46. szám – 2009. november 15. 1&3. o.