Konfirmáció és elköteleződés
Photo by Nils Rasmusson on Unsplash.
A hagyományosan kétirányú megközelítés egyrészt a gyermekkeresztség, másrészt pedig az úrvacsora felől értelmezi a konfirmációt. Amíg a gyermekkeresztség irányából nézve a Szentlélek vételének – semmiképpen sem kizárólagos – eseményeként tekinthetünk erre az ünnepre, addig az úrvacsora felől szemlélve ez az első önálló úrvacsoravételi alkalom is.
Mindkét megközelítés esetében rendkívül fontos felkészítői és kísérői feladat az elköteleződésre való buzdítás és segítés. Ennek pedig elengedhetetlen feltétele, hogy a konfirmandusok egyrészt megismerkedjenek az evangélium igazságával, másrészt, hogy ez az ő élethelyzetüknek megfelelően, számukra izgalmas, őket inspiráló módon történjen.
A konfirmációi elköteleződés esetében nem hagyományokhoz, formai elemekhez vagy kegyességi irányzatokhoz való kötődésről beszélünk, de hogy mégis pontosan miről, azt annak a vallástételnek a segítségével körvonalazhatjuk, amelyet az ünnepi istentiszteleten mondanak el konfirmandusaink.
Fontos rögzíteni, hogy ez esetben nem esküszövegről van szó. Az Agenda magyarázata így fogalmaz: „A hitben való megmaradás és a Krisztushoz való hűség nem képezheti fogadalom tárgyát, mert annak megtartása túlmegy minden emberi lehetőségen. Az a szöveg, amelyet konfirmációi vallástételnek nevezünk (1Tim 6,12), nem ígéret és nem fogadkozás, hanem egyrészt bizonyságtétel arról, hogy a konfirmandus hisz Krisztusban, és tudatosan vallja egyházunk tanítását, másrészt kifejezése annak, hogy szeretne megmaradni ebben a hitben a Szentlélek segítségével.” [1]
Látni kell tehát, hogy a konfirmáció összefüggésében sajátos jelentéssel bír az elköteleződés, amelyet ugyanakkor mégiscsak a személyes érintettség, a tudatos meggyőződés és a imádkozó közösségi életforma jellemez.
Személyes érintettséggel
„Hálát adok Istennek, az én Teremtőmnek, hogy engem a keresztség által gyermekévé fogadott. Hiszem, hogy Jézus Krisztus az én Uram és Megváltóm, aki nekem is bűnbocsánatot szerzett a kereszten.” (Részlet a konfirmációi vallástételből.)
Az elköteleződésnek ezt a jellemzőjét nevezhetjük belső lelki kapcsolódásnak is. Olyan kötődésnek méghozzá, amelynek története van. Annak átélése ugyanis, hogy Isten mindent megelőző kegyelmével és örök életre szóló áldásával ajándékozott meg keresztségemben, így családjának tagjává tett, vagyis ő már jóval korábban elkötelezte magát mellettem, mint hogy én arról egyáltalán tudomást szerezhettem volna, természetes módon indít el a hálaadás felé.
Hasonló felismerésre juthatnak a konfirmandusok Jézus Krisztus váltságművével kapcsolatban is, amelyben nem egy távoli, hanem nagyon is őket érintő, értük végbement eseményt fedezhetnek fel. A személyes érintettség ilyen belső megtapasztalásai segíthetnek aztán a nyíltan felvállalt kijelentéshez: „hiszem”.
Tudatos meggyőződéssel
„Vallom az evangélikus keresztyén egyház tiszta és igaz tanítását, és hozzá hűséggel ragaszkodom.” (Részlet a konfirmációi vallástételből.)
Nehézséget okozhat annak eldöntése, hogy milyen arányban jelenjen meg a tanítás, illetve a közösségépítés a konfirmációi felkészülésben. Mennyiben ismeretszerzési és mennyiben beilleszkedési folyamatról van szó? Vajon az egyház tanításának megismerésére vagy inkább a fiatalok élethelyzetének megfelelő, a kérdéseikre válaszokat kereső alkalmakra és a befogadó gyülekezet felfedezésére kerül a hangsúly? Úgy tűnik, ez utóbbi gyakran háttérbe szorul és ezért fokozott odafigyelést igényel. A közösségépítési szempont érvényesítése azonban egészen biztosan nem lehetséges a tanítás és a közös tanulás komolyan vétele nélkül.
Ahogyan a missziói parancsban is hallhatjuk: „… tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket […], tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek…” (Mt 28,19–20) A konfirmációi elköteleződésnek is fontos tényezője a tanuláson alapuló meggyőződés: tudni, hogy kiben és miben hiszek.
Imádkozó közösségben
„Kérem a Szentlélek világosságát és erejét, hogy a bűn ellen harcoljak, a szeretetben növekedjek, és a hitben megálljak mindhalálig. Ámen.” (Részlet a konfirmációi vallástételből.)
A konfirmációt és az elköteleződést kísérő közösség jelenléte az eddigi szempontok mögött is végig érzékelhető, gondoljunk csak a keresztségnek vagy az egyház tanításának a szerepére. Ugyanez mutatkozik meg Isten Szentlelkének segítségül hívása esetén is. Hiszen az elköteleződésnek otthont adó gyülekezet imádkozó közösség, amely a konfirmandusokért és velük együtt is nyitott szívvel tud odafordulni Istenhez. Persze megtapasztalható itt a bűn elleni harc, a szeretetben való növekedés és a hitben való megállás is mint az ige és a szentségek áldásainak következményei, mindezekhez azonban az imádság biztosít megfelelő keretet.
Krisztus népe tehát – beleértve a konfirmandusokat is – az önmegvalósítás zsákutcája helyett Isten Szentlelkétől kéri és várja a világosságot és az erőt, melyek nyomán aztán az elköteleződés is valósággá válhat emberek életében.
Megjelent: Evangélikus naptár a 2023. évre. Luther Kiadó, Budapest, 2022. 145–147. o.
[1] Agenda a Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészei számára. Összeállította és átdolgozta: D. Dr. Prőhle Károly. Luther Kiadó, Budapest, 2010. 345. o.