Ki és mit tehet a hatékonyabb konfirmációi oktatás érdekében?
Kik lehetnek munkatársak?
Mint a lelkészi munka legtöbb területéről, így a konfirmációi oktatásról is elmondható, hogy nem jó, ha a lelkész egyedül marad. Szükség van munkatársakra, segítőkre, asszisztensekre. Talán nem is gondolnánk, hogy milyen széles azoknak a gyülekezeti tagoknak a köre, akik valóban készek időt és energiát nem sajnálva bekapcsolódni ebbe a munkába. A gyülekezet minden rétege megszólítható. A lelkész munkatársai, és így a konfirmandus csoport(ok) segítői lehetnek volt konfirmandusok, szülők, presbiterek vagy gyülekezeti tisztségviselők, idősek és fiatalok egyaránt. Lehet, hogy egyikük-másikuk csak egy-egy alkalommal vesz részt valamilyen szervezői munkában, kiránduláson vagy konfirmandus órán, jelenléte azonban így is fontos és értékes. A közös munka kifejezője lehet a konfirmandusok felé is annak, hogy a gyülekezet nem egyszemélyes szolgáltatásra, hanem közösségekre, csapatmunkára épül, ami elkötelezettséget és felelősségvállalást is igényel. Fontos, hogy lássák és érezzék, hogy keresztyén emberekként van hová bekapcsolódniuk, van hová tartozniuk, hogy minden, amit konfirmandusokként kapnak, az továbbadható, továbbfolytatható. Mindez természetesen egy egészen új gyülekezeti modellt is feltételez. Egy olyan modellt, melynek minden egyes részlete kifejezi és megjeleníti azt az alapvető felfogást és szemléletet, hogy a gyülekezet tagjaként senki sem lehet csupán „fogyasztó”, hiszen aktív munkásokra éppen olyan nagy szükség van. Ezt az aktivitást a fiatalok életében a tanulási folyamat ugyanúgy kifejezheti, mint a kórházban fekvő idős gyülekezeti tag közösségért elmondott csendes imádsága. Higgyük el: az emberi szemmel sokszor apróságoknak tűnő szolgálatok alkotják az egész gyülekezeti munka tartópilléreit.
Volt konfirmandusok – Talán kevesen gondolnának rájuk. Pedig a néhány éve konfirmált fiatalok lehetnek a legstabilabb és egyben legeredményesebb segítők. Személyükben a kortárs vezetők minden előnye adott. Jól működő diákközösségek példájából tanulva fontos építenünk az egymásért felelősséget vállalni kész fiatalok segítségére. A kollégiumokban, internátusokban jól ismert szobafőnök vagy tanulószoba-felügyelő feladatkörre gondolunk. A csoport számontartása, a már feldolgozott anyag ismétlése, kikérdezése, a játék- és szabadidő-tevékenységek megszervezése esetleg lebonyolítása lehet a feladatkörük. Így egészen biztosan ők maguk is könnyebben bekapcsolódnak a gyülekezeti közösségbe, megtalálva saját helyüket és feladatukat, elmélyítve addig szerzett ismereteiket, amit lehet, hogy először ilyen formában gondolnak át újra. Nem utolsó sorban a mindenkori konfirmandusok számára is célt állíthatunk a konfirmációt követő időszakra is: legyen megtisztelő megbízatás „csoportvezetőnek” lenni.
Szülők – Lehet, hogy közülük sokan még nem éreznek felelősséget sem gyülekezetért, sem egyházért, de egészen biztos, hogy felelősséget éreznek gyermekeikért. Értük sok áldozatra is készek. Erre apellálva meg kell teremteni a lehetőséget, hogy ők is szolgálhassanak a konfirmandus fiatalok körében. A feldolgozandó témákhoz kapcsolódó kirándulások, munkahely-látogatások (kórház, szeretetotthon), vagy éppen előadások megszervezése, megtartása jó lehetőséget teremt erre. Otthon vagy éppen a kertben megrendezett vendéglátásra sok szülő szívesen invitálja a csoportot, mely alkalmon házigazdaként talán ő maga is oldottabban, felszabadultabban van jelen.
Presbiterek, gyülekezeti tisztségviselők – Elsősorban a presbiteri és tisztségviselői feladatok bemutatásáról, megismertetéséről van szó. Mindez elképzelhető a foglalkozások közé beiktatott előadások, rövid referátumok formájában is, mégis élményszerűbb, ha a konfirmandusok kettesével vagy kis csoportokban, szolgálati ideje alatt, munkája során kísérhetik el a gyülekezet egy-egy tisztségviselőjét. Betekintést nyerhetnek így a kántor, a harangozó, a gondnok, az egyházfi, illetve a presbiterek munkájába. Megtanulhatnak harangozni, bánni a templomban használatos kellékekkel, átismételhetik a liturgikus színek jelentését stb. Feltétlenül fontos, hogy lássák a gyülekezeti munka sokféleségét, sokszínűségét.
Asszisztensek – Nem csupán alkalmankénti, de folyamatosan jelenlévő munkatárs(ak)ra is szükség van. Olyan segítőkre, akik rálátással rendelkeznek az egész éves (esetleg többéves) munkára is. Ifjúsági vezetőknek nevezhetnénk őket. Nemcsak a szervezési, de a tanítást követő elmélyítési folyamatban is elsősorban ők vállalnának szerepet. A megfelelő közösségi légkör megteremtésén és segítésén túl az imádság, éneklés, téma-feldolgozás, alkotás, játék, hirdetés lehetne elsősorban az ő feladatuk és felelősségük. „A fiataloknak egy olyan felnőtt keresztyénre van szükségük, aki együtt imádkozik, játszik, örül és szomorkodik velük a serdülő évek nehézségei közepette. Ha van egy ilyen felnőtt barátjuk, aki vasárnaponként a templomban várja őket, hogy együtt vegyenek részt az istentiszteleten, ha tudják, hogy valakinek hiányozni fognak, valószínűbb, hogy megjelennek a konfirmációi istentisztelet utáni héten is.” (Ferenczy Erzsébet: Mustármag. Kísérlet a konfirmáció rendszerének megújítására. II. rész. in: Lelkipásztor 1999/12. 443.o.) Ilyen felnőtt baráttá válhat az ifjúsági vezető, aki így egyben asszisztense lehet a csoport munkáját irányító lelkésznek is.
Megjelent: Kezed rajtunk. Gyülekezetpedagógiai füzetek 3. Teológiai Irodalmi Egyesület, Budapest, 2000. Szerk: Szabó Lajos. 36–38. o.