Hankiss Elemér: Beszélgetések életről és halálról
Helikon Kiadó, 2000.
„1999-ben, havonta egyszer, a késő esti órákban – amikor már elült az utolsó show-műsor dübörgése, az utolsó kalandfilm gépfegyverropogása, az utolsó hírműsorok izgalma vagy unalma – különös figurák jelentek meg a Magyar Televízió egyik félreeső stúdiójában. Elegáns színészek? Nem. Állig gombolkozott, kedélyes vagy kedélytelen politikusok? Nem. Játékmesterek, kikiáltók, tévébohócok? Nem. Zárórás tudósok? Nem, vagy csak részben.
Három komoly teológus és egy ókortörténész-vallástörténész professzorasszony ült le egy nagy kerek asztal köré. Meg az ördög.
Az ördög ezúttal én voltam. Nekem jutott az a szerep, hogy nehéz kérdéseket tegyek föl a hittudósoknak és a tudós professzorasszonynak.”
E szavakkal indítja könyvének bevezetőjét a szerző, ám végigolvasva a fent említett műsorok izgalmas beszélgetéseinek kötetbe szerkesztett gyűjteményét, meggyőződhetünk arról, hogy az utolsóként említett „vendég” mégiscsak távol maradt, elfelejtett megjelenni. Még a kimentését sem kérte. Talán nem véletlenül. Hiszen a nehéz, esetleg sokak számára kényes kérdések valóban elhangzanak, ám éppen ezek a kérdések adják meg a beszélgetések lendületét, súlyát, értelmét és mélységét. A házigazda rövid felvezetései, kérdésfelvetései katalizátorként hatnak a disputáció során. A személyes meggyőződés, az emberről, az Istenről, a Krisztusról, a vallásról, a világról, az „életről és halálról” szóló személyes hit hangjának őszinte megszólaltatása ez a kötet.
Alapkérdésekről szól nem alapszinten, mégis közérthetően. Mindezek átgondolására pedig a nagy elődök jól bevált módszerét, a dialógust választja a szerző-szerkesztő: Augustinus teológiai párbeszédeinek vagy éppen Luther asztali beszélgetéseinek hangulatát eleveníti fel.
Kilenc beszélgetést tartalmaz a könyv, melyek témái a következők:
1. „Fejlődik”-e az emberiség? (A történelem kérdőjeleiről)
2. Üdvtörténet vagy rettenet? (A történelem értelméről és céljáról)
3. Mi az ember szerepe a világban? (Az „együtt-teremtés” lehetőségéről)
4. Szabad-e az ember? (A szabadság lehetőségeiről és útvesztőiről)
5. Miért legyek én tisztességes? (A jóról és a rosszról)
6. Szeresd felebarátodat? Vagy szeresd önmagadat? (A mai civilizációról)
7. Hol az igazság mostanában? (Egy igazságos vagy igazságtalan világról)
8. Isten: Valóság vagy hipotézis? (A vallás és a hit szerepéről)
9. Halál, hol a te fullánkod? (A halandóság drámájáról)
Az izgalmas „szellemi kaland” során Hankiss Elemér vendégei voltak:
Blanckenstein Miklós lelkész, pápai prelátus, a Katolikus Püspöki kar Lelkipásztori Intézetének igazgatója.
Frőlich Róbert teológus, a Dohány utcai Zsinagóga főrabbija, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem adjunktusa.
Puskás Ildikó egyetemi tanár, ókortörténész, indológus, vallástörténész. Az ELTE Ókortörténeti Tanszékének vezetője.
Szabó István teológus, egyetemi tanár. A Budapest-Budahegyvidéki Református Egyházközség lelkésze. A pápai Református Teológiai Akadémia tanára.
Csányi Vilmos humánetológus, egyetemi tanár, az ELTE Etológiai Tanszékének vezetője.
Fórizs László a Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanszékvezető tanára.
Jelenits István teológus és filozófus, a Magyar Piarista Rendtartomány volt főnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára.
Molnár Béla lelkész, a kőbányai Szent Család Egyházközség plébánosa.
Molnár Tamás filozófus, a Yale University, a Rutgers University és az ELTE tanára.
Valamennyien saját világképük, saját hitük és meggyőződésük alapján nyúlnak az említett kérdésekhez, őszintén, adott esetben megfogalmazva kételyeiket is. „Gondolataiknak ebben a nyitottságában, az igazság szenvedélyes, de más igazságokat nem kizáró keresésében rejlik e beszélgetések értéke.” – írja Hankiss Elemér. Mindezeken túl a kimondott és leírt szavak mögött-alatt-fölött, a beszélgetések ívében, főirányában újra és újra felcsillan az olvasó számára az, amit a keresztyén hit alaptartalmának: Krisztus evangéliumának nevezhetünk.
Szeretettel ajánlom e könyvet lelkészeknek és nem lelkészeknek egyaránt!
Megjelent: Lelkipásztor 2001/9. 344. o.