A hívő értelem kísérlete
Természettudomány és vallás komplementaritása
Hans Küng: Minden dolgok kezdete. Természettudomány és vallás. Kairosz Kiadó, Budapest, 2009. /Hit és tudomány/ 302 o.
Honnan származik a mindenség? Mi tartja össze a világot? Milyen viszonyban áll egymással a természettudomány és a teológia? Teremtés vagy evolúció? Mit mondhatunk az ember eredetéről? Hol keresendők az emberi ethosz kezdetei? Nem kisebb vállalkozásba fogott a hazánkban is jól ismert katolikus teológus szerző, mint hogy összefoglalja azokat a lehetséges válaszokat, amelyeket a kezdetek kezdetének, a világ, az élet és az ember eredetének e nagy kérdéseire fogalmazhat meg a gondolkodó hit, illetve hívő értelem. A fizika és a biológia korszakalkotó eredményeiből fakadó következtetéseket épp úgy igyekszik bemutatni könyvében, mint a Biblia „korszerűen felfogott” tanúságtételét.
A kötet magyar kiadását Nemeshegyi Péter SJ tanulmánya indítja, amely Küngöt mint az egyház „nehéz gyermekét” mutatja be. Az életrajz áttekinti a teológus eddigi életútjának és munkásságának legfontosabb állomásait, röviden felelevenítve a Vatikánnal történt összeütközése előzményeit és egyes mozzanatait, valamint régi adjunktusával, későbbi kritikusával, Joseph Ratzingerrel – ma XVI. Benedek pápa – 2005-ben megvalósult találkozóját is. A teológus arcél izgalmas módon Hans Küng néhány oldallal később olvasható, saját könyvéhez írt bevezetőjével elevenedik meg, melyben többek között kifejti: munkája során a „dogmatikai konformitásnál” fontosabb szempont volt számára az „intellektuális integritás”.
A szerző hat nagy fejezetre osztja a címben megjelölt vizsgálati területet. Ezek közül az első a tudományos gondolkodás, ezen belül is elsősorban a fizika újkori fejlődését, annak a ptolemaioszi világágmodellt megdöntő és paradigmaváltást előidéző eredményeit, valamint az egyház erre adott ellenséges válaszlépéseit (Galilei-ügy) foglalja össze. Ahogyan az köztudott, a kezdeti konfliktus a természettudomány győzelmével zárult. A további megfigyelések és felfedezések, mint az einsteini relatív téridő, a táguló világegyetem (ehhez kapcsolódóan az ősrobbanásról szóló modell), illetve a Heisenberg-féle kvantumelmélet további paradigmaváltásokat eredményeztek a világról alkotott felfogásunkban. A könyv kitér a természeti erők összességét egybefogó képlet, a Nagy Egyesített Elmélet (Grand Unified Theory) megalkotására tett kísérletekre és azok kudarcaira, majd pedig rámutat a természettudomány és a teológia valósághoz való viszonyának eltérő perspektíváira. Küng leszögezi: a természettudomány és a vallás konfrontációjának és integrációjának modellje helyett a komplementaritás modelljét kívánja alkalmazni.
A második rész a tudományos istenérvek, a valláskritika igazságainak és tévedéseinek, valamint a kozmikus rend, az alapvető univerzális természeti konstansok miértjének kérdéskörét járja végig. Isten valóságosságának elfogadhatóságával kapcsolatban így fogalmaz: „Az Istenről szóló állításokat életünk és az alapvető egzisztenciális kérdések tapasztalati horizontjában kell megvédeni és igazolni: nem egy állítólag evidens tapasztalatból való kényszerítő levezetéssel, ami feleslegessé tenné az ember döntését, sokkal inkább a mindig problematikus tapasztalat tisztázó megvilágítása által, amely meghívást foglal magában a szabad döntésre.” [1]
A harmadik részben a teremtéshit és az evolúcióelmélet egymáshoz való viszonyáról olvashatunk, illetve ehhez kapcsolódóan arról, hogy hogyan is gondolható el Isten a minden létező okát és eredetét kutató ember számára. Miként lehet jelen Isten a világban, és hogyan képes belülről áthatni a kozmoszt anélkül, hogy azonos volna vele? Mit jelent Isten transzcendens volta? Milyen módon beszélhetünk Istenről úgy, mint személyről? Küng – miután a maga részéről elveti az ősrobbanás-elmélet és a teremtéshit, az evolúcióelmélet és az ember teremtésének leírása közti harmonizálási törekvéseket, illetve óv a kétféle nyelvhasználat összekeverésétől – kísérletet tesz arra, hogy összefoglalja a teremtés hitének mai értelmét.
Könyvének negyedik részében az élet kialakulásának kutatásáról, a fejlődés véletlen vagy szükségszerű voltáról ír a szerző, kitérve a bibliai csodaelbeszélések értelmezésére, majd az ötödik részben rátér az ember származásának és pszichés fejlődésének tárgyalására. Újszerű módon veti össze az akaratszabadság klasszikus problematikáját a neurofiziológiai agykutatás eredményeivel, miközben rámutat ez utóbbi határaira is.
Végül az epilógusban – mintegy az eddigiek ellenpólusként – a világmindenség és az
emberiség végének vízióit és a személyes véghez kapcsolódó észszerű bizalom szempontjait villantja fel.
A Minden dolgok kezdetének figyelemre méltó törekvése, hogy konkrét és észszerű lépéseket tegyen a természettudomány és a hit „gyakran ideológiai színezetű ellentéteinek” meghaladására egy újszerű együttműködés irányába. Igaz ez még akkor is, ha a könyvet kézbe véve időnként az az érzése támad az olvasónak, hogy a robbanásszerűen fejlődő természettudományos kozmológia, biológia és antropológia átfogó kutatási területeinek áttekintése túl kockázatos vállalkozás. Küng ezen a ponton Erwin Schrödingerre hivatkozik, aki a tények és elméletek egyben látásának ezt a kockázatát szükségesnek tartotta, hozzátéve, hogy az erre vállalkozóknak számolniuk kell azzal, hogy így „tudásuk részben másodkézből származik és részleges – és kiteszik magukat a veszélynek, hogy nevetségessé válnak.” [2]
A kötet magyar kiadása 2009-ben, a Kairosz Kiadó gondozásában látott napvilágot.
Megjelent: Lelkipásztor 2010/6. 267–268. o.
[1] KÜNG 2009, 137. o.
[2] Uo. 26. o.