Elmaradt lépések tükre
Korábban el sem tudta volna képzelni, hogy ennyire kitisztulhat a múlt homályos tükörképe.
Ma már élesen felelevenednek benne azok az esték: az olajkályhával túlfűtött teremben együtt a többiekkel, kezükben könyvecske: Konfirmációi Káté – szokatlan formájú betűkkel ez volt olvasható a címlapon. Idős lelkészük mindig lelkesen magyarázott, talán nem minden volt érthető, de az elmondottak a szívhez szóltak. Maga előtt látja az ünnep eseményeit is, ahogy körülölelte őket az egész gyülekezet, ők pedig megilletődve válaszoltak a vizsgakérdésekre, és közösen mondták el a hitvallást. Aztán fejüket megérintette egy kéz… Hangzott az ige… Érkezett az áldás… Majd sor került az első úrvacsoravételre is.
Itt azonban megszakad a „film”, és hosszú ideig nincs folytatás. Az ifiórákra és templomba vezető lépések elmaradtak, akkoriban nagyobb erővel vonzották őt egyéb lehetőségek: a versenysport, az utazás, a szórakozás. Soha nem tagadta meg, hogy honnan indult, olykor vágyott is az „újratervezésre”, de valahogy mindig másképp alakultak a dolgok; néha úgy, hogy arra ma már szégyenkezve gondol. A lelke mélyén azonban még ezekben az időkben is kincsként őrizgette egykori élményeit.
Sok év múlva egy váratlan hívás és biztatás nyomán került kapcsolatba ismét a gyülekezettel. Először minden szokatlannak tűnt, és mégis ismerősnek. Úgy érezte magát, mint az az autós, aki forgalomelterelés után végre megint célirányba fordul. Hazaérkezett. Egyre rendszeresebben és lelkesebben járt el a közösségbe, aminek köszönhetően rátaláltak a feladatok is. Hiszen most is egy különleges ünnepen vesz részt, és a lelkész éppen hozzá intézi szavait, őt szólítja meg: „Ezek után pedig arra kérem felügyelőnket, hogy az egyházközség nevében köszöntse a konfirmandusokat!”
Megjelent: A konfirmáció ajándéka. Szerk.: Szabó Lajos. Luther Kiadó, Budapest, 2023. 56. o.