Az időkapszula
A petróleumlámpa fénye barátságosan világítja be a szobát. A gyülekezet lelkipásztora asztalánál ül, régóta irományán dolgozik. Ebben a munkában találja őt az ingaóra halk éjféli kongatása is. Levelének épp utolsó mondatait fogalmazza és jegyzi le:
Bárki légy, ki ez iratot – adja a Gondviselés – minél később olvasod, arra kérlek: szeresd a Jézus Krisztus evangéliomát, mint az üdvösség egyedüli forrását, és szeresd az ágostai hitvallású evangélikus anyaszentegyházat, mely a Krisztus evangéliomán épülve fel, üdvösségednek leghívebb kezese… Krisztusunkért s egyházunkért nekünk a nagy áldozat sem volt nehéz, ne legyen az neked sem. A bajok közt ne csüggedj, megáld jó Istened!
Annak pedig a ki mindeneket megcselekedhetik, feljebb, hogy nem mint kérnénk vagy kérni is tudnánk, legyen dicséret s dicsőség, mindörökké. Amen.
Felpécz, 1895. júl. 4-én
evangélikus lelkész
Kora reggel kopogtatásra ébred. Az egyházközség főtanítója, Buthy Márton érkezett, kezében lepecsételt papiros.
– Erős vár a mi Istenünk, tisztelendő úr! Ha jól látom, te is írásod fölött virrasztottál. Amennyiben elkészültél, máris indulhatunk Győrbe. Puhl mester vár bennünket.
– Puhl Gyula bádogos és ércnyomó mester érti a dolgát – feleli a lelkész. – Ne várakoztassuk hát. Már múlt héten megemlítette, hogy a fémkazetta, amely majd leveleinket őrzi, készen áll műhelyében. Úgy tartottam jónak, hogy az utódokhoz címzett írásaink a mi jelenlétünkben zárassanak a tárolóba. Remek ötlet volt, Márton bátyám, hogy szólítsuk meg gyülekezetünk jövendő nemzedékét, és fejezzük ki irányukban együvé tartozásunkat.
– Ha már felújításra szorul a templom toronysüvege, használjuk is valamire azt a gömböt a csillag alatt – feleli a tanító vidáman. – Egyébiránt bádogos úr azt kérdezteti, volna-e kifogásunk ellene, hogy ő is elhelyezze a maga üzenetét.
– Azzal együtt tehát három levél lenne. Részemről nincs akadálya. De most aztán valóban induljunk! Tekintetes Matkovich felügyelő úrral délutánra presbiteri gyűlést hívtunk össze a felállványozott épülethez, addig vissza is kell érnünk.
– Várják is már a presbiterek, miként kerül helyére a torony díszgömbje, benne az utókornak írt leveleket rejtő kazettával.
Madár Mátyás és Buthy Márton elgondolkodva lépnek ki az ajtón és szállnak fel a kapu előtt várakozó kocsira.
– Minden egyházközség életében különleges alkalom a templom felszentelésének kerek évfordulója. Hogyan összegezné lelkész úr hírfolyamunk olvasói számára a helyi evangélikus közösség múltját és jelenét, beleértve az itt végzett lelkészi szolgálatot?
A riportalany rövid gondolkodás után válaszol:
– Felpécen már a 16. századtól kimutatható a lutheri reformáció hatása. Később olyan nagy nevű lelkészek munkálkodtak itt, mint például Szeniczei Bárány János, akit 1756-ban az egyházkerület püspökének is megválasztottak. A gyülekezet temploma 1777-ben készült el, és 1794-ben építettek hozzá tornyot.
– Úgy tudom, hogy az itt élő evangélikusok életében voltak lelkesítő időszakok, de hullámvölgyek is.
– Egykor iskolája, ifjúsági háza és leány-népfőiskolája is volt a gyülekezetnek. Aztán fokozatos meggyengülés következett. A szekularizáció még itt, faluhelyen is éreztette hatását. Nem lehetett könnyű pásztorolni a fogyatkozó közösséget.
– Viszont mára, hála Istennek, megváltozott a helyzet…
– Valóban. Az elmúlt évtizedekben a gyülekezet lélekszáma növekedésnek indult, a falu hitélete megerősödött. Örömteli, hogy milyen sokan vesznek részt az istentiszteleteken. Az otthonukhoz kötött időseknek hologramcsatornán közvetítjük az igei alkalmakat. A távolabb élők ideszállítását hidrogén üzemanyagcellás önvezető suhanóbusszal oldjuk meg. Saját sportcentrummal rendelkezünk, és ma már természetesnek mondható az is, hogy épületeink energiaszükségletét szferikus naperőművel biztosítjuk.
– Az egyházközség életének szervezésében és a szerteágazó feladatok elvégzésében számíthat-e a lelkész mások segítségére?
– Csak Isten iránti hálával gondolhatok a gyülekezet önkénteseinek munkatársi közösségére, akik az egyházzenei teendőktől kezdve a karbantartási ügyeken át a diakóniai feladatokig nagyon sok területen tevékenykednek. Az ő közreműködésükkel hoztuk létre a valamikori iskola szellemiségét folytató evangélikus digitális oktatási felhőt is.
– Illetve felújították a műemlék templomot, amely interaktív látogatóközponttal is bővült. Kiállítás is található itt számos érdekességgel.
– Így van. Ezek közül talán az egyik legizgalmasabb az az időkapszula, amelyet a felújítás során a torony csúcsdísze alatti gömbben találtunk. Négy levelet rejtett a fémkazetta az egykor itt élt evangélikusok üzeneteivel. Ennek köszönhetően magam is más fényben tekinthetek itt végzett szolgálatomra: egy folyamat részeként, a szolgatárs elődök és utódok láncolatában. Mintha megelevenedtek volna Pál apostol szavai: „Az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.”
A kérdező érdeklődve közbeszól:
– Lelkész úr négy levelet említett, azonban a levéltári adatbázisban csak három dokumentumról olvashatunk.
– Az 1895-ben keletkezett három kéziratot, Madár Mátyás, Buthy Márton és Puhl Gyula üzenetét régóta ismertük, az eredeti példányokat levéltárunk őrzi. Azonban az idei felújítás során ezek másolataival együtt előkerült a toronyból egy negyedik levél is, amely több mint százhatvan éve, a toronysüveg teljes átépítése idején került oda. Ez a dokumentum számunkra nem csak azért érdekes, mert eddig nem tudtunk róla, hanem azért is, mert éppen a gyülekezet megerőtlenedésének időszakából való.
– Ezúttal is helyeztek el időkapszulát a toronyban?
– Folytattuk a hagyományt. És ha tehetnénk, küldenénk válaszüzenetet a múltba is, az 1895-ben és 2014-ben élt hitelődöknek. Szívesen megosztanánk velük örömteli felismerésünket, hogy az egyház kibontakozásának időszaka még csak most kezdődik el. Templomunk négyszáz éves évfordulóján, 2177-ből bátorítanánk őket Isten igéjével: „Legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”
Az újságíró újra a töredékre tekint. A Jó Pásztor mintha szelíd mosollyal viszonozná pillantását.
Megjelent: Égi hívás – földi pálya avagy miért (ne) legyek lelkész? Szerk.: Szabó Lajos. Luther Kiadó, Budapest, 2020. 39–43. o.