Világ és lélek – 2019. szeptember
„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mt 16,26a)
Világ és lélek. Életünket meghatározó két valóság. A világ nemcsak körülvesz minket, de teremtettségünkből fakadóan annak mi magunk is részei vagyunk. Ráadásul Jézus itt az egész világról beszél, vagyis nem csupán a fizikai, érzékszerveinkkel felfogható világra, de a kozmoszra, az univerzumra, a világegyetemre, minden létező összességére utal. Ennek megnyerése, birtokba vétele kerül a képzeletbeli mérleg egyik serpenyőjébe. A másikba pedig az emberi lélek: nem mindenkié, csak egyvalakié – a tiéd, az enyém. Jézus mérlegének nyelve pedig határozottan az egy lélek felé billen. Igéje arra tanít, figyelmeztet, hogy legyek bár a mindenség nyertese, ha ez lelkemen akár csak a legkisebb sérülést okozza is, azzal máris óriási kárt szenvedtem el. És mi mégis milyen gyakran fizetünk – nem az egész világért, annál sokkal kevesebbért – akár még nagyobb árat is! Hányszor dobjuk oda apró sikerekért a jó lelkiismeretet, rövid távú érvényesülésért a tisztességet, kényelmes és zavarmentes életért a szeretet megélésének kínálkozó alkalmait, csipetnyi népszerűségért és korszerűségért az Úr szavának komolyan vételét. De nem csupán az ilyen nyilvánvaló helyzeteket célozza meg ez a jézusi kérdés. Tanítványságunk és keresztyén küldetésünk terén is új utakra terel. Gondoljunk csak arra a korábbi beszélgetésre, melynek során éppen az első hitvalló, Péter próbálja eltéríteni Jézust – egyfajta hamis féltéssel – az Atya iránti engedelmességtől. Úgy gondolja, hogy Mestere és az evangélium ügye nem vallhat kudarcot, épp ellenkezőleg: győzelmet kell aratnia a világ felett. Jézus most mégis a lemondásban mutatja meg a lélekmentés valódi lehetőségét. És nem csak beszél róla, de elénk is élte azt. Földi küldetése során ő nem a világ meghódítására tört, hanem mint Isten Fia Megváltó letette életét, odaadta értünk mindenét, hogy a markolás helyett mi is az áldozatvállalásban találhassuk meg az életet.
Megjelent: Dunántúli Harangszó, 2019. Ősz 4. o.