Még vár az Úr
Óév este
Ézs 30,8–17(18)
Szorongatott helyzetben
A júdai királyság Kr. e. 733-tól Asszíria vazallusaként kénytelen élni mindennapjait, ennek következtében a kivetett adókötelezettségen felül el kell tűrniük az idegen birodalom bálványainak kultuszát is. Idővel a nép vezetői Egyiptommal folytatnak titkos tárgyalásokat. Úgy vélik, hogy az ország szabadságának visszaszerzése érdekében az a célravezető, ha az egyik nagyhatalom szorításából a másik nagyhatalomhoz pártolnak.
Vállalkozásukkal kapcsolatban azonban elmulasztják megkérdezni az Urat. A próféta igehirdetése figyelmezteti őket törekvésük hiábavalóságára és veszélyes következményére. Számonkéri rajtuk, hogy miért bíznak jobban az egyiptomi fegyverek, harci eszközök segítségében, mint Isten szabadításában; ugyanakkor hirdeti számukra az irgalmas Istenhez térés sürgető lehetőségét és szükségességét is.
Omladozó kőfalak
Sokan kedvelik a Jengát, a toronyépítő ügyességi játékot. A megépített torony aljából kell a fából készült hasábokat óvatosan kihúzni és a torony tetejére helyezni úgy, hogy az ne dőljön össze. Egyszerű modellezése ez az épületekre ható erők kérlelhetetlen működésének.
Ézsaiás az Istent semmibe vevő, csak a maga eszére és erejére támaszkodó ember életét leomlással fenyegető, megrepedt kőfalhoz hasonlítja. Ráadásul ez az állapot nem csak az „épület” állagában tehet kárt, hanem veszélyt jelent a környezetében élőkre vagy a közelében elhaladókra is. Mégis hányszor kihagyjuk számításainkból Urunk akaratát, iránymutatását, gondviselő szeretetét!
Ma ebből a szempontból tegyük mérlegre elmúló évünk eseményeit! Ne menekülni akarjunk Isten leleplező igéje elől, ne kifogásokat keressünk, hanem tudjunk őszintén hálát adni mindazért a jóért, amit segítségével az elmúlt hónapokban elvégezhettünk, és merjünk alázattal szembenézni hűtlenségeinkkel, bűneinkkel és mulasztásainkkal!
A megtérés és a higgadtság segítségével
A naptárváltásra készülve is fontos szem előtt tartanunk és szívünkbe vésnünk Luther Márton 95 tételének első tézisét, miszerint: „Amikor Urunk és Mesterünk, Jézus Krisztus azt mondta: »Térjetek meg!« – azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen.” Ma Ézsaiás is emlékeztet minket ennek fontosságára.
És valóban nem csak egyszeri útvonal-módosításra kell itt gondolnunk: az, hogy tegnap ügyesen kitolattunk a zsákutcából, még nem óv meg bennünket minden további kitérőtől és veszélyes kanyarulattól. Sokkal inkább ismétlődő, az év minden napját meghatározó igazodásról, összhangkeresésről van szó, amely önvizsgálatot, mérlegelést, Isten előtti megállást feltételez. Ehhez nyújt további segítséget a higgadtság, az imádság csendességből fakadó nyugalom ajándéka. Zenei példával élve: még a gitár hagyományos felhangolását is megnehezítik az olyan külső-belső tényezők, mint a hangzavar vagy a zaklatottság. Először hallanunk kell a disszonanciát, hogy aztán kapkodás nélkül, türelemmel és odafigyeléssel a tiszta hanghoz igazíthassuk a húrt.
A béke és a bizalom erejével
„Adj békét a mi időnkben, / Úristen, téged kérünk” – hangzik az imádság énekeskönyvünk 291. énekében. Kisebb-nagyobb közösségeink és lelkünk békéjéért ma is, holnap is szükséges könyörögnünk. Ugyanakkor nekünk is le kell tudnunk tenni a fegyvert: tanulnunk és gyakorolnunk kell a megbocsátást, hogy ne cipeljük át magunkkal az új évbe a haragot, a sérelmet, a visszavágás ártó szándékát.
Szintén nélkülözhetetlen az emberi szív bizalmának védelme és erősítése. Olykor talán összetévesztjük a bizalmat a közönnyel, az érdektelenséggel, az „úgysem rajtunk múlik” felfogás hamis tétlenségével. Pedig a bizalom a szeretetben tevékeny hit, az „ora et labora” („imádkozzál és dolgozzál”) áldást hordozó lehetőségét kínálja mindenkinek. Annak az örömhírnek konkrét lépésekben megmutatkozó felismerését, hogy ma még vár az Úr.
Imádkozzunk!
Uram, hálával és bűnbánattal teszem le színed elé elmúlt évemet, mint ahogy benned bízva, tőled erőt és áldást kérve várom a holnapot. Add csendedet és békédet, hogy kijelentett akaratodhoz igazíthassam akaratomat, és kegyelmes tervedbe simulhasson életem. Ámen.
Megjelent: Evangélikus Élet, 89. évfolyam, 49–50. szám – 2024. december 15–29. 55. o.