Békesség 3
2024.09.10.
„Dicsérjétek az Urat! Hálát adok az Úrnak teljes szívből a becsületes emberek körében és közösségében.” (Zsolt 111,1)
„Dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mindnyájan, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok.” (Jel 19,5b)
Kritikus világban élünk. Ahhoz, hogy dicséretet mondjunk, többnyire külön elszánásra, különleges nekibuzdulásra van szükségünk. Ezért lelkesít, biztat, szólít fel minket a zsoltáros ma is: „Dicsérjétek az Urat!” A folytatásból az is kiderül, hogy ő maga jár előttünk jó példával, mintha azt mondaná: mielőtt másokon kérném számon, megmutatom, én hogyan dicsérem Istent. Mert ha azt akarod, hogy mások dicsérjék, szeressék és szolgálják őt, akkor először neked kell megtenned, embertársaid elé élned mindezeket.
Teljes szívből adok hálát az Úrnak, mert fél szívvel nem lehet Istent dicsőíteni. Ez ma is maradéktalan odaadást, testi fegyelmet, szellemi összpontosítást, lelki elmélyülést jelent. Ugyanakkor Isten dicsérete sohasem marad egyéni vállalkozás, hanem mindig testvéri, közösségi élménnyé válik. Aki dicséretet mond, az odafordulásában előbb-utóbb egészen biztosan társakra lel. Lehet, hogy térben és időben távoliakra, de mindenképpen olyanokra, aki lélekben egyek vele. „Egyesíts, Uram, orcád előtt mindazokkal, kik velem együtt így imádkoznak…” – hangzik a Lelkipásztor imádsága esti könyörgésében. Sőt Istent magasztaló imádságom már most összeköt a mennyei gyülekezet halleluját zengő kórusával is.
Uram, kérlek, te nyisd meg számat dicséretedre, töltsd be szívemet őszinte hálaadással, és vonj engem is a téged áldók boldog közösségébe. Ámen.
Megjelent: Békesség. Lelki útravaló az év minden napjára. Szerk.: Galambos Ádám. MEE Gyülekezeti és Missziói Osztály, Luther Kiadó, Budapest, 2023. 370–371. o.