„Adj a harcban, kísértésben erőt nékem…”
Böjt 1. vasárnapja (Invocavit)
Mt 4,1–11
Jézust a pusztába vezeti a Lélek. Itt készül fel böjtöléssel nyilvános szolgálatára. Száraz és kopár hely, tele veszélyekkel, ahol megkörnyékezi őt a kísértő, vagy – ahogyan a görög nyelv nevezi – a diabolosz: a gáncsoskodó, mindent szétdobáló. Csapdákat állít, és támad, azóta is mindent megtesz az ember elvesztéséért. Arra számít, hogy a szárazság és kietlenség, az éhség és magány pusztájában letérítheti Jézust a megváltói útról.
Hasonló pusztákat mi is ismerünk: ínséges időszakokat, bajokkal, fájdalmakkal teli élethelyzeteket, amikor egyedül érezzük magunkat, amikor a betegség vagy a gyász terhe nehezedik ránk. Ilyenkor kell igazán ébernek maradnunk, hiszen sokkal védtelenebbek vagyunk a megszokottnál, és fokozottan fennáll az elesés, az elbukás veszélye.
Az evangélium arra bátorít és tanít, hogy az ilyen nehezített pályákon is Isten igéjében keressünk útmutatást, Jézus Krisztustól kérjünk vigasztalást és erőt.
Kire hagyatkozol?
Nem vitás, Jézusnak van hatalma arra, hogy a köveket kenyérré változtassa. Leleményes módja lenne ez az éhség csillapításának. Mégsem él a lehetőséggel. Isteni dicsőségét nem pazarolja pótmegoldásokra, bármennyire is jól jönne egy praktikus csoda. Ő nem csupán a testi jólét királya, hanem az „élet kenyere” (Jn 6,35). Még itt, a pusztában is rábízza magát Isten gondviselő szeretetére.
Vajon mi hányszor akarjuk a magunk kezébe venni a dolgok irányítását, kihasználva vélt vagy valós befolyásunkat? Hányszor választjuk inkább az ügyeskedést, csak hogy elkerüljük a nehézségeket vagy bebiztosítsuk az általunk kedvezőnek vagy szükségesnek tartott eredményt?
Mesterünk ma a mennyei Atyára való ráhagyatkozásra és az ő igéjében való naponkénti megmerítkezésre bátorít, amikor azt mondja: velem és mellettem te is ellenállhatsz az öncélú pótmegoldások kísértésének.
Kinek engedelmeskedsz?
A kísértő a 91. zsoltárt idézi, amikor arra akarja rávenni Jézust, hogy a templom párkányáról a mélybe vetve magát bizonyítsa: valóban Isten Fia, akit Isten angyalai védelmeznek. Ő azonban ezúttal sem fogadja el az alkut. Nem hajlandó kikényszeríteni a látványos isteni csodát, hanem engedelmesen járja végig a mennyei Atya által kijelölt utat. Istenfiúságának legfontosabb jele ez a feltétlen engedelmesség (Lk 22,42).
Mit jelent „kísérteni Istent”? Azt az emberi késztetést, hogy sarokba szorítsuk őt: alkalmazkodjon a mi akaratunkhoz. Nem fenyegeti-e ez a veszély néha még imádságainkat is? Jézus épp az ellenkezőjére tanít: „…legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is…” (Mt 6,10) A Bibliában számos példa mutatja, hogy Isten emberei reménytelennek látszó helyzetekben is merték és tudták mondani: „Legyen meg az Úr akarata!” (ApCsel 21,14)
Kit szolgálsz?
A nagy megtévesztő a világ minden országának és azok dicsőségének átadásával is kecsegtet, ha cserébe Jézus leborulva imádja őt. Felfedve valódi szándékát, Isten elleni nyílt lázadásra csábít. Jézust azonban nem vakítja el ez a hamis ajánlat sem. Nem árulja el Atyját, hanem ismét elhárítja a támadást. „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” – hangzik szájából a határozott visszautasítás, és ezzel azt is leszögezi, hogy az ő földi útja nem a politikai hatalom, hanem a kereszt felé vezet.
Hányféle idegen oltár hív, csalogat hódolatra ma is? Miközben az uralomért folytatott harc, a birtoklási vágy döbbenetes hatékonysággal pusztít a világban. És vajon mi mindig tisztán látjuk-e, hogy hol húzódik a határ az áldásokban gazdag eredményesség és a dicsekvésre is alkalmat adó vagy az elismerésre is számot tartó siker hajszolása között?
Jézus legyőzte a kísértőt. Általa és benne most már mi is kikerülhetünk régi és új kísértéseink tömegvonzásából, és megmaradhatunk annak az élő Úrnak a szolgálatában, aki ígérete szerint még életünk pusztáiban sem hagy magunkra minket.
Imádkozzunk!
„Adj a harcban, kísértésben / Erőt nékem, / Védj, ha sátán tőrbe csal. / Te légy pajzsom, úgy le nem ver / Semmi fegyver, / És enyém a diadal.” (EÉ 516/5)
Megjelent: Evangélikus Élet, 89. évfolyam, 5–6. szám – 2024. február 11–18. 45. o.