Előhang
Az „arnion” a görög ἀρήν (juh, bárány) kicsinyítő képzős alakja, amely a fiatal állat ártalmatlan természetére utal, és leegyszerűsítve „kis bárányt” jelent. János evangéliumában Jézus egy alkalommal a benne hívőket hívja így (Jn 21,15), de a Szentírás leggyakrabban magát Jézust nevezi arnionnak. A kifejezés különlegessége, hogy az említett kivételtől eltekintve csak a Jelenések könyvében fordul elő, amely a gonosz erőit legyőző Jézus Krisztus dicsőséges visszatérésének krónikája. Apokalipszisében János a feltámadt és megdicsőült Krisztus alakját állítja olvasói elé, aki ártatlan bárányként sokakért adta életét a Golgotán, és aki ezért egyedüliként méltó arra, hogy feltörje Isten hétpecsétes könyvét, és „nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föl alattiaké…” (Fil 2,10)
Ez az oldal róla tanúskodó, rá tekintő, rajta tájékozódó írások gyűjteménye.